A szüleim sokat utaztak, persze engem soha nem vittek magukkal. Ezért Anne vigyázott rám. Imádtam vele lenni. De még jobban imádtam mikor egy maximum kettő hétre hazajöttek a szüleim. Mentségükre szólva a fontos eseményeken az életemben minid ott voltak, és persze mindig hoztak nekem valamit. Ami egy gyerek szemszögéből nem utolsó szempont.
Ők vittek az első napomon az általános iskolába. Ott ismertem meg Sussy-t. Nagyon sokat játszottunk, mindig ott volt ha baj volt. Aztán 4.-ben csatlakozott a csapotthoz Lucy. A vagány csaj, az aki bármikor és bárkit megvert ha bántott minket. Így teltek napjaink egész addig míg el kellet döntenünk hova megyünk középiskolába. Nem akartunk elválni egymástól így egy suliba jelentkeztünk. Fel is vettek.
A ballagáson még ott voltak a szüleim, de utána rögtön mentek a reptérre. Rá két napra jött a telefon.
A szüleim meghaltak. Összetörtem, onnantól kezdve sem életem sem halálom nem volt, csak léteztem. 9.-es koromba vissza vonultam az árnyékba, sok osztálytársam még a nevemet sem tudta. Egyedül a barátnőim álltak velem szóba. Meg az a kedves és aranyos fiú. Luke. Így ismertem meg. Fel akart vidítani mindig, kiakart húzni az árnyékból, de soha nem sikerült neki.
Csak hat emberrel beszéltem nap mint nap. Sussyval, Lucy-vel,Lukekkal, Annenel és Deannal.
Anne és Dean olyanok mintha a testvéreim lennének. Ahogy mind ketten megpróbálnak kihúzni a sötétségből, úgy szeretek szépen lassan egymásba és házasodtak össze.
És most. Itt vagyunk 12.-ben. Még mindig csak páran tudják a nevem és csak páran vesznek észre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése