2016. július 13., szerda

12. Csipogást hallok

//Lana szemszöge//

Közelednek a reflektorok, és éles fájdalmat érzek a bordáimnál. Majd összeesek, nem küzdök az életemért, ha meg kell halnom, hát meghalok. Csak egy kezet érzek a fejem alatt, megpróbálom ellökni magamtól az illetőt, de nem megy. Egyre nehezebben lélegzek, valaki mentőt hív. Nem akarom, hogy bárki is segítsen rajtam, ezért megpróbálom kiütni a telefont a kezéből. Lezuhan a mobil a földre, én meg felnézek a fiúra. Megcsóválom a fejem és egy könny csepp csordul le az arcomon. Minden elsötétül, alig kapok levegőt.

Csipogást hallok, nem tudom kinyitni a szemem, legszívesebben aludnék. Csak a mellkasom fáj, de az állatira. Nem tudom semmimet mozgatni, de biztos vagyok benne, hogy élek. Hirtelen két férfi kezd el velem beszélgetni.
- Uram, pontosan mi történt?
- Egyszer csak kilépet elém. Rögtön kiszálltam és hívtam a rendőröket és a mentőket.
Nem mondta el a srác, amit csináltam, hála az égnek. Ahogy hallom valaki kiment a kórteremből, remélem a rendőr volt az. Szépen lassan kinyitom a szemem és meglátom a "megmentőmet".
Ott ül az ágyam végében és figyel.
- Máris hívom a nővért.
Áll fel a székről és indul ki a nővér pult fele. Esélyem sem volt tiltakozni ellene. Gyorsan ér vissza a nővérkével. 
- Eltört három bordája, amellett agyrázkódása és több hajszál repedés van a kezén és a lábán. Valamint nagyon sok vért veszített.
Mondja nekem miközben egy újabb adag infúziót köt be.
Válaszul csak bólogatok, egy csomó kérdésem van, amit nem tudok kinek feltenni.
- A családja nem sokára ide ér.
Mondja kedvesen a mellettem álló hölgy. Közelebb hajol hozzám.
- Köszönje meg ennek az úriembernek. Ha ő nem lett volna, elvérzet volna. 
Simítja végig a karom, majd kimegy a teremből.
Ha tudná, hogy pont ez volt a célom.
- Elnézést! Melyik kórházban vagyok?
Kiáltok utána. 
- Az államiban.
Mosolyog rám a nő. Fasza csak két órára vagyok az otthonomtól. Fordulok a srác felé.
- Szia!
- Szia!
Mosolyodik el lágyan.
- Mért nem kellet volna hívnom a mentőket?
Megrántom a vállam. Ugyan miért? Az életem miatt, a miatt, hogy ez történik velem. Elég szomorú fejet vághatok, mert megint megszólal.
- Hey! Nyugi. Nem akartalak felzaklatni.
Megrázom a fejem.
- Nem te tetted. 
Mondom, majd lesütöm a szemem.
- Köszönöm, hogy itt maradtál velem.
- Ugyan, addig maradok míg nem érnek ide a rokonaid.
Mosolyodik el.
- Meddig aludtam?
- Két órát. Ne aggódj mindjárt itt lesznek a szüleid.
Megrázom a fejem.
- Ők már nem.
- Részvétem.
Simítja végig a karom.


2016. június 27., hétfő

11. Jössz suliba?

//Lana szemszöge//
Bőgök. Hogy lehettem ennyire...szánalmas. Én szeretem őt, de eldobott mikor visszajött a felesége. Mit is gondoltam, meddig fog ez tartani? Évekig vagy ő lesz az én férjem? Szerencse, hogy Adam ott volt velem, és nem ugrottam le a hídról. Nem ilyen halált érdemlek, sokkal rosszabbat, fájdalmasabbat.
Elmondtam mindent lényeges dolgok Adamnek, dühös rá. Én is az vagyok, de még sem verem meg, inkább csak elkerülöm és átmegyek egy másik órára, hogy a lehető legkevesebbet kelljen vele találkoznom .
Nem hagyom, hogy itt hagyjon a mellettem ülő fiú. Oda bújok hozzá, ne hogy elmenjen és megverje Skylart. Ahogy sírok elálmosodok, és szépen lassan lecsukom szemeimet és elalszok Adam mellkasán.

//Hajnali hat órakor//
Még mindig a mellkasán van a fejem, ő pedig átkarolta a derekam. Neki dől a falnak és horkol, nem lehet neki kényelmes ez a póz. Ránézek az órára, és meg lep a látvány. Hajnal van, három órán belül kezdődik a suli. Nem tudom miért de elmegyek, úgy se fog senki észrevenni. Felkelek és elkezdek készülődni.
Mire elkészülök felébred Adam is.
- Jó reggelt!
Mondja álmosan.
- Jó reggelt. Hogy aludtál?
- Köszönöm jól. Te?
- Mondjuk, úgy, hogy nem sírtam.
Átölelt.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Együtt túl jutunk ezen is.
Válaszul csak hozzábújok.
- Jössz suliba?
Bólintok.
- Indulhatunk.
Mondom unott hangon, bólint és elmegyünk.

//Szakkör ellőt//
Adam egész nap velem volt, de sajnos most nem lehet itt, Kellet nekem még anno tesi szakköre jelentkeznem, így most nem kerülhetem el Skylart.
- Jó estét Tanár úr!
Lépek be a tornaterembe.
- Szia Lana!
Köszön rám. Nem nézek rá.
- Ketten leszünk csak.
Felkapom a fejem.
- Óóó nem, nem.
Megfordulok és elindulok kifelé, de megfogja a kezem.
- Lana ne haragudj, de....
- De mi? Majdnem leugrottam miattad egy hídról!!
Nem ordítok vele, pedig legszívesebben ezt tenném, de még valaki meghallaná.
- Hogy csinálhattad ezt?
- Ezt komolyan kérdezed?
Csóválom meg a fejem.
- Tudod Skylar, a szüleim meghaltak, te kihasználtál, normális ember ezt nem bírná ki.
- De...
- Hagyj elmenni.
Megfordulok és kimegyek, elindulok haza.
Már sötétedik, egy viszonylag kihalt út mellet kell elmennem. Vajon, mért nem hallgattam meg, lehet, hogy bocsánatot akart kérni, de ha nem így lett volna akkor én...én biztos, hogy felpofoztam volna. Jön egy autó, eldobom a táskám és kilépek elé.


2016. június 18., szombat

10.Nem beszél senkivel

//Adam szemszöge//

Átkarolom Lana mellkasát és vissza húzom a korlát másik felére. Ömlik a szemeiből a könny miközben össze esik. Erőtlen testét fogom a korlát mellet a járdán. Nem engedem el, nem fogom hagyni, hogy véget vessen az életének. Hozzám bújik, szorosan tartom.
- Lana, miért csináltad ezt?
Kérdezem tőle, mikor már abbahagyja a sírást. Ám amint felfogta a kérdést, újra elkezdet bőgni. Nem tudott válaszolni, hisz levegőt is alig kapott. Nyugtatom, simogatom a fejét, míg álomba nem sírja magát. Szegény, gyenge és vételen. Haza kell vinnem, biztos otthon vannak már a szülei. De vajon mért tette ezt? Hisz látszólag jó élete van. Megvan mindene pénz, család, igaz barátok.

Fogok egy taxit, majd berakom a taxi hátsóülésére és beülök mellé. Emlékszem még a címére.

Kiszállok a taxiből fizetés után kiveszem Lanát is. A karomba viszem az ajtó elé és csöngetek. Egy harminc év körüli nő nyit ajtót.
- Dean gyere!
Kiált a háta mögé. Egy, a nővel valamivel idősebb fickó rohan az ajtóhoz.
- Mi történt?
Tekint rám a nő, miközben a pasas át veszi tőlem a lányt.
- Le akart ugrani egy hídról.
Belé fagyot a szó.
- Gyere be.
Mondja fél perc után.
Szinte automatikusan megyek be a konyhába és leülök az egyik székre.
- Nem tudom, hogy mi történt. Én csak annyit láttam, hogy fut a híd fele bőgve.
- Lefektetem.
Jön le a pasas a lépcsőről.
- Dean és Anne King.
Fog velem kezet.
- Adam Cook. Ne haragudjanak meg, de Lana nem Evans?
- De.
Mondja Dean. Vajon miért csak ennyivel rendezett le?
- Én mostanában boldognak láttam. Mindig mosolygott.
Mondja Anne.
- Nem tudom, hogy mi történhetett, de nem beszélhetnék vele ha felébred?
Szeretném, ha elmondaná, hogy mi a baja. Aggódom érte, szeretem és szeretnék neki segíteni.
- Persze.

//10 perc múlva//

Megadtam nekik a számomat. Remélem tényleg keresni fognak.

//Pár nap múlva//
Egy jól ismert dallamot halok a zsebemből, megnézem, de számot nem jelez ki.
- Igen tessék.
Szólok bele érces hangon.
- Szia Adam! Itt Dean. Csak megszeretnélek kérni, hogy beszélj Lanával.
- Máris indulok.
És avval a lendülettel le is rakom a telefont.
Sietek minél előbb oda kell érnem.

Becsöngetek a házba, Anne nyit ajtót.
- Gyere. Fent van a szobájában, és nem beszél senkivel.
- Még a lányokkal sem?
Kérdezem tágra nyílt szemmel.
Anne csak szomorúan csóválja a fejét.
- Azt reméltük, hogy talán veled beszélne.
- Megpróbálom.
Mondom mire már felértünk Lana szobájához. Hármat kopogok az ajtón és résnyire kinyitom.
- Bejöhetek.
A szemembe néz és bólint, belépek a szobájába és becsukom magam mögött az ajtót. Lassan elsétálok az ágyig és leülök.
- Lana mi történt?
Nem reagál rá semmit.
- Lana nekem elmondhatod. Szeretnék neked segíteni, és szeretném,  ha boldog lennél.
Még csak rám se néz.
- Hát jó.
Felállok és elindulok kifelé a szobából.
- Köszönöm, hogy hazahoztál.
Hallom a hátam mögül. Megfordulok és vissza ülök a lány mellé.
- Elmondod mért tetted?
Átölel és elkezd sírni a vállamon, viszonozom ölelését miközben gyengéden simogatom hátát.
- Az életem romokban hever.
Mondja alig érthetően.
- Miért mondod ezt?
- A szüleim halottak, és az akit szerettem becsapott... KIHASZNÁLT!!
Mondja ordítva.
- Nyugi, minden helyre jön. Itt van neked Anne és Dean, meg a barátaid... Meg persze és is.
Rám néz a kisírt szemeivel, majd szorosan átölelem.
- Ki használt ki?
Nem tud válaszolni, szemeiből ömlik a könny és szipog.
- Skylar.
Mondja halkan, két szipogás közt. A kezem ökölbe szolúr és legszívesebben most azonnal megkeresném.

  

2016. május 16., hétfő

9. El kell mondanom valamit

// Lana szemszöge //

Csak kajálunk és beszélgetünk, átlagos dolgokról, olyan dolgokról amiről mindenki beszél és akár minden nap. Csakhogy egyszer valamit elkezd magyarázni Skylar.
- Lana, én nem akartam.
Nyög valami ilyesmit a tanár úr.
- Mit?
Értetlenkedek. Nem értem mit akar, mit nem akart csinálni.
- El kell mondanom valamit.
Sóhajt egy nagyot.
Furcsán nézek rá. Talán a tegnap estével kapcsolatban mond valamit?
- Tudod tegnap éjszaka nagyon részeg voltál.
Bólintok egyet. Ezt tudtam eddig is, meg is érzem a hatását.
- Én is ittam egy picit. De te elakartál esni, én elkaptalak és utána megcsókoltuk egymást, és tudod utána csak történtek a dolgok.
Hadarja gyorsan a mondanivalóját. Alig- alig értek belőle valamit, de a lényeg átjött.
- És ezt mért csak most mondtad el nekem?
- Féltem mit szólsz hozzá.
- De Skylar mit szólnék? Idegesnek kéne lennem?
Valószínűleg így kéne éreznem, de én semmit sem érzek. Se ijedséget, se haragot, inkább örömöt. Örülök neki, mert lehet, hogy úgy érez irántam mint én régen iránta. Szeretem sőt imádtam még gólya koromban őt. Főleg azért mert megértett.
- Nem tudom. Talán?
Nézz rám kérdően.
- Inkább örömöt érzek.
- Miért?
- Nem tudom.
- Elmondhatok még valamit?
Kérdezi, én csak bólogatok. Kíváncsi vagyok ezek után, hogy mit akar.
- Szeretlek.
Nézz mélyen a szemben. Nagy mosollyal fogadom a hírt. Elkap a hév és megcsókolom, nem ellenkezik, sőt közelebb húzz magához.
- Örülök a válaszodnak.
Mosolyog rám, miután szétválnak ajkaink. Megfogom a kezét.
- És mi lesz ez után?
Nézek a szemébe.
- Csak titokba csinálhatjuk.
Mondja ki nemes egyszerűséggel.
- És ez tényleg ilyen könnyű lenne?
- Több szálloda van az országba mint amennyi folyó.
Bólogatok, igaza van, ott a legjobb. Ha szállodába megyünk valószínűleg nem kapnak rajta.

*Pár hónap múlva egy szállodába*

Liftezek fel a szobába. Végre találkozok vele, mármint a sulin kívül. Hála nem buktunk még le, de ha még is ne talán-talán  lebuknánk, akkor ő ellen rendőrségi eljárás indulna, engem meg kirúgnának a gimiből.  De szeretem és vállalnék mindent érte.

Felérek a szobához, kétszer kopogok, hogy tudja én vagyok az. Kinyitja Skylar az ajtót, átkarolom a nyakát és meg akarom csókolni. De eltol magától, kérdően nézzek rám. Megfogja a kezem és a kanapé felé húzz.
- Lana.
Nézz mélyen a szemembe.
- Mond Skylar!
Mosolygok rá.
- El kell mondanom valamit.
- Azt ugye vágod, hogy ugyan ezt mondtad mikor össze jöttünk?
Mosolygok még mindig. Nem tudom, hogy mit akar mondani, remélem nem szakítani akar.
- Tudom Lana.
Mosolygok.
- Lana, tudod, hogy gyerekeim vannak.
Bólogatok csak. Tudom, hogy két kislánya van és azt is tudom, hogy beadta a válási papírokat is.
- Lana  még mindig szeretem a feleségem. És a minap beszélgettünk,  újra hozzám költöznek a gyerekekkel.
A mosoly lelankad az arcomról, könnycseppek gyűlnek a szemem sarkában. Nem tudok megszólalni csak tátogok. Megakarja simítani a karom, de hirtelen felpattanok a kanapéról.
- Ne érj hozzám!
Ordítok rá.
- Lana.
Megpróbál megnyugtatni, de most nem tud.
- Te csak ne Lanáz itt nekem! Felfogtad, hogy te veted el a szüzességemet?! És azt, hogy szerelmes lettem beléd?!
Az utolsó mondatnál már ömlött a szemeiből a könny.
- Lana.
- Ne, hagyj békén!
Mondom miközben kirohanok a szobából. Az ajtóból még utoljára utánam kiabál. Mért nem fut utánam, mért nem állít meg? Miért?

Bőgve futok el mindenki mellet az utcán, csak Adamet hallom amint utánam kiabál. Nem érdekel, csak futok amíg el nem érem a város szélén lévő régi hidat.

Megállok a korlát előtt, és kiáltást hallok, hátra nézek, Adam fut felém. Nem érdekel, átlépek a korláton. És csak nézem az alattam lévő folyót. Csak elengedem a korlátot és lelépek a vascsőről amin eddig álltam.


    



2016. április 27., szerda

8. Nem tudom, hogy mi történt az éjszaka

//Skylar szemszöge//
Miután levetkőztetett helyet cseréltünk. Most én vagyok fent és ő alattam. A nyakától kezdve elkezdem csókolgatni, szépen lassan haladok le a melléig. Itt elidőzök egy kicsit, csókolgatom, nyalogatom. De gyorsan tovább megyek, haladok le a hasán keresztül a csípőjéig . Picit megemeli azt én meg lehúzom róla a bugyit. Szétteszi a lábát én meg benyomom a fejem a két lába közé. Nyalogatom miközben lassan feldugom neki a hüvelykujjam. Nagyokat sóhajt ahogy kényeztetem. Majd megfordítom a helyzetet, ő van felül. Megfogom a derekát, de mielőtt magamra ereszthetném a lányt eszembe jut valami.
- Állj!
Mondom neki, mire ő csak furcsán nézz rám.
- Gumi?
Kérdezek rá, anélkül nem vagyok hajlandó semmit csinálni vele. Vagy legalább is nem avval a bizonyos testrésszemmel. Mire kimondom leszáll rólam és elővesz az éjjeliszekrényből egy óvszert. Kiveszem a kezéből és a számmal kinyitom a kis csomagolást és felhelyezem magamnak.

Mire végzek kiéhezve ugrik rám újra Lana. Megint megfogom a csípőjét és szépen lassan magamra engedem. A lány felnyög és lassan elkezdi mozgatni körbe-körbe a csípőjét. Nem tudom, hogy csinálta-e már, de nagyon jó benne.

Lana egyre jobban zihál, nem sokkára elfog menni. Én is közel állok már hozzá, így hagyom hagyj vigye a lendület.

Zihál és csillog a teste, és felsikít. Elment. Én még mozgatom párszor a csípőm és én is beleélvezek a gumiba. Mellém fekszik a lány én meg nyomok egy csókot az ajkára. Egyre egyenletesebben szuszog és a végén elalszik. Lassan kimászok az ágyból és betakarom a kimerült Lanát. Kilopózok és megkeresem a fürdőszobát, hogy rendbe tegyem magam.

Gyorsan végzek vele, a használt gimit kidobom a szemetesbe és rögtön ki is viszem azt, hogy ne hogy észre vegye azt bárki is. Gyorsan vissza megyek póló nélkül és nadrág nélkül a mi házunkba. (Igen, tudom, nem vagyok normális, hogy csak úgy bokszerbe kimegyek az utcára.)  Gyorsan megyek fel a szobámba nehogy bár ki is észre vegyen.


//Lana szemszöge//

Felriadok álmomból és az órára pillantok. Úr Isten! Tíz óra van és én még csak most ébredek fel. A fejem fáj mint az állat és meztelen vagyok.
Nem tudom, hogy mi történt az éjszaka, de hogy részeg voltam az biztos.

Felkellek és felkapok egy inget a földről. Nem tudom kié de nagyon jó illata van. Valami nagyon nagy történhetett éjszaka. Lemegyek a konyhába hogy be vegyek egy fájdalomcsillapítót. De valami isteni illat csapja meg az orrom, remélem valamelyik lány főzz valami kaját.

Ahogy megyek át a nappalin kinézek a nagy kétszárnyú üvegajtón, amin keresztül rálátni a hátsókertre és a vízre is. Adam és  Lucy meg még pár fiú. Nagy buli volt tegnap este, az már egyszer biztos.

Kiérek a konyhába és olyan dolog vár amire az életben nem számítottam. Skylar tanár úr főzz valamit.

- Jó reggelt tanár úr!
Köszönök rá hitetlenkedve.
- Jó reggelt Lana!
Mosolyog rám.
- Tegnap este megbeszéltük, hogy tegezzük egymást. Nem emlékszel rá?
- Igazából semmire nem emlékszek.
Vallom be neki.
- Ááá! Értem.
Furcsa mintha valamit titkolna előlem.
- Mit tetszik főzni? Vagyis mit főzöl?
Javítom ki gyorsan magam.
- Rántotta lesz. Gondoltam ha már minden fiú itt van, akkor csinálok reggelit.
- Nagyon jó illata van.
Oda lépek a szekrényhez és veszek be egy gyógyszert.
 - Mindjárt kész a kaja.
 - Ha nem gond és először rendbe tenném magam.

*pár perccel később*

Gyorsan végeztem mindennel. Leülök az asztalhoz és elkezdünk beszélgetni a tesi tanárommal miközben eszünk.



  

2016. április 19., kedd

7. Este grillezgetünk,nincs kedvük átjönni a srácokkal? //Skylar szemszöge//

- Én volnék az.
Mosolyog rám a lány. Imádom látni mikor mosolyog. Eleinte egyáltalán semmi boldogság nem látszott rajta, de egyre jobban kiderült. Jó látni ahogy megvillantja a fogait.
- Este grillezgetünk,nincs kedvük átjönni a srácokkal?
Kérdezi a mellé lépő Lucy.
- De persze, biztos a srácok is benne vannak.
- Jeee! És leisszuk magunkat a sárga földig.
Kiabál a háttérből az egyetlen fiú négyük közül.
Mosolyogva csóválom a fejem, ne ezért nem én szoktam elmenni a rögbi csapattal edzőtáborba. Borzasztóak lehetnek részegen, attól függetlenül, hogy nagyon hajtanak a bajnoki címért és úgy néz ki, hogy ez össze is fog nekik jönni.
-Lányok nem akartok segíteni?
Kiabál megint Luke tele kézzel.
- De máris megyünk! Hát akkor viszlát este.
Köszön el tőlem Lana.
- Sziasztok!
Köszönök én is el és megyek be a csapathoz a házba.
- Na gyerekek!
Kiáltom el magam, mire mind leülnek a nappaliba.
- Mit szóltok hozzá, ha átmennénk este bulizni a szomszédba. Annyit ihatok amennyit akartok.
Mind egyszerre fölkiáltanak, ezt igennek vesszem. Azt hiszem, hogy nem egy részeg ember lesz.

*Este nyolc körül*

Készen vagyok, indulhatunk is a szomszédba. A srácok már rég lent nyüzsögnek a földszinten. Jobban várják a részességet mint a bajnokságot.
Legyintek egyet és elindulunk ki az ajtón majd át a szomszédba.

Ahogy belépünk a kerti kapun megpillantom Lanát. Gyönyörű, egy egyszerű fekete mély dekoltázsú kék csipke ruhába és fekete magassarkúba. Gyönyörű ebbe a ruhába.
És épp ide igyekezik hozzám.
- Kér valamit?
Sokkal nyitottabb mint szokott lenni, biztos ivott már valamennyit.
- Egy sört elfogadok.
Amint kimondom a kezembe is nyomja. Meghúzom az üveget és elkezdünk táncolni.

Ahogy egyre többet iszik egyre felszabadultabb, jó így látni.  Felszabadultan röhögcsél az egyik sráccal és egyszer csak a srác szája oda tapad az ő szájához.

Csalódottan elmegyek, nem gondoltam volna, hogy ő is csak egy kurva. De ezek szerint az, inkább elmegyek lerészegedni.

Magam mögé pillantok és a szőke hajú szépséget látom, miközben ringatja a csípőjét egy csapat fiú között. Ugyan az a fiú aki megcsókolta szomorúan kullog el mellettem egy nagy piros folttal az arcán. Talán Lana csinálta? Biztos, hiszen most is elnyomja a fejétől azokat akik megpróbálják megcsókolni, vagy esetleg fogdosni. Miközben belekortyolok még egyszer a harmadik üveg sörömbe, hallom, hogy Adam beszélget az egyik "tanítványommal".
- Ki ez a csaj?
Kérdezi a fiú.
- Lana!
Ordítja Adam.
- Milyen Lana?
- Az osztálytársunk. 
- Még soha nem láttam. De az biztos, hogy még ma az enyém lesz.
Közli a srác, mire én megfordulok, de csak annyit látok, hogy Adam bemutat a srácnak és hátat fordít neki. Nem hagyhatom, hogy egy ilyen jött ment alak, aki ráadásul csak egy éjszakára akarja, megkapja. 
- Hé fiúk és csajok be a vízbe!
Egyszer elkiáltja magát valaki. Én kint maradok, ha segíteni kell akkor valaki legalább tudjon. Félre nézek és látom, hogy valaki még rajtam kívül kint maradt.
- Szólíthatom Skylar-nek?
- Persze Lana. És persze tegezhetsz is.
- Nem mész be?
Kérdi tőlem a lány.
- Inkább kint maradok. És te?
- Túl sok a fiú.
Egyszer csak megszólal egy Fall Out Boy szám és Lana elkezd táncolni.
- Imádom ezt a számot!
Kiáltja és meghúzza a még tele lévő üveget, ám mikor elveszi a szájától már nincs benne semmi. Nem gondoltam volna, hogy ennyit tud inni.
- Nem lesz ez egy kicsit sok?
Válaszul csak egy váll rándítást kapok. Hát jó nekem teljesen mindegy. 
- Én azt hiszem , hogy bemegyek egy kicsit. 
Mondja a mellettem álló lány, és elindul a ház felé. De megbotlik én meg elkapom a derekát. A részeg lány megfordul, És azon nyomban az ajkához szegezem az én ajkaimat. Nem tiltakozik. Egyre jobban belelendül. 

Megfogja mind két kezemet és elkezd húzni a ház felé. A napaliba megállok és újra megcsókolom, amit a lány örömmel viszonoz. Megint elkezd húzni egészen a hálószobájáig. Beront a szobába és lelök az ágyára. Lassan kigombolja az ingem majd felém térdel és leveszi a pólóját.

  



2016. április 13., szerda

6. Mentek valahova a tavaszi szünetben?

Ott ül velem szembe mosolyogva, én meg csak lefagyva állok. Nem értem, hogy hathat rám így pedig csak mosolyog, kigombolt inggel mosolyog. Meg kell próbálnom mozdulni, hogy minél előbb visszagombolhassa  azt a bizonyos ruhadarabot.
Végül sikerül erőt vennem magamon és gyorsan lekezelem a száján lévő kis sebet.
- Ez egy darabig piros lesz.
Csak megrándítja a vállát, miközben mélyen a szemembe néz.
- Hát készen is lennénk.
Mondom miközben hátra lépek tőle pár lépést. Ő meg csak néz, Olyan gyönyörű mély barna szemei vannak. Mindig az ilyen pasik voltak az eseteim. A legutolsó barátomnak is ilyen volt a szeme, persze az már négy éve volt.
- Begombolhatod.
Mutatok az inge felé, ő gyorsan cselekszik.
- Szépek a szemeid.
- Köszönöm.
És evvel a lendülettel le is sütöm őket.
- Rajtad nem volt zakó?
Kérdezem tőle figyelem elterelésként.
- De volt. Csak oda adtam valakinek, mert fázott.
Válaszul csak bólintok. Biztos, hogy egy lánynak adta oda, nem is értem, hogy most miért van itt. Biztos nem érdeklem, vagy csak pont a rosszabbik fiú fajtába tartozik.
- Köszönöm, hogy kimentettél a fiúk közül.
Csak legyint.
- Ugyan már. Még hányszor fogod megköszöni?
Egy féloldalas mosollyal válaszolok neki.
- Hát köszönök mindent, de most mennem kell.
- Ugyan, ezt csak én köszönhetem meg neked. Vigyáz el ne verjenek útközben.
- Akkor majd jössz és megvédesz.
Mind a ketten elnevetjük magunkat, és ő fel áll a székről és elindul a bejárati ajtó felé. Én követem őt egészen az előszobáig. Kinyitja az ajtót és kilép rajta. Nyújtja a a gyümölcsleves dobozt felém, visszanyomom a kezét.
- Jegeld a szemed még haza nem írsz.
Csak mosolyog.
- Szia!
Intek egyet.
Ő elköszönés képen nyom két puszit az arcomra, elpirulok.
- Szia!
Ő is int egyet és kilép az ajtón, becsukja maga után. Azt hiszem, hogy szerelmes lettem belé. De most le kell, hogy feküdjek. Hétfőn találkozni fogok vele, és ha akkor is ilyen közvetlen biztos, hogy végleg belefogok szeretni.


Már megint hétfő van, de már jövőhéten tavaszi szünet, ami öröm az ürümbe. Kikelek az ágból, gyorsan megreggelizek és elindulok egyedül az iskolába. Tesivel kezdek. Mindig utáltam, de mikor kilencedikes lettem, kaptam egy nagyon-nagyon jó tesi tanárt. Ami a legérdekesebb, hogy mindig figyelt rám. Nem egyszer vigasztalt meg mikor rosszkedvem volt.

Gyorsan átöltözöm, mindig én vagyok az első kint a pályán, vagy a tornaterembe. Egyedül  Skylar tanár úr szokott beelőzni. De ma nem.

Mint mindig sietek ki, de meglátom őt. Adam már kint van, picit felhúzott az az igazság. Legalább egy valamiben én voltam az első. Mosolyogva jön ide hozzám.
- Szia!
- Szia!
Mosolygok.
- Jó gyorsan átöltöztél.
- Hát tudod, eddig mindig én voltam az elő.
Dicsekedek el neki.
- A tanár?
Válaszul csak megrándítja a vállát. Ez fura mindig időben itt szokott lenni, kivéve ha másnapos, akkor semmi kép nem ér ide időben.
- Szeretsz tesizni?
De mire Adam megkérdezi befut a mi hőn szeretet tanárunk.
- Persze imádja. Főleg mióta én tanítom neki.
Mondja mosolyogva drága tesi szakértőnk.
Bólintok én is a fiú fele. Ez pontosan így van ahogy a tán úr mondja. Apropó tanár úr, elégé nyúzottan néz ki.
- És mentek valahova a tavaszi szünetben?
Kérdezi Sylar.
- Én nem.
Rándítja meg a vállát a mellettem álló fiú.
- Mi megyünk.
- A mi alatt Luke-t, Sussy-t és Lucy-t érteted?
- Igen.
- És hova mentek.
- A......szüleimnek volt egy kis nyaralójuk egy tópartján.
Elcsuklik a mondat közben a hangom. Skylar tudja, hogy miért, de Adam nem. Talán el se tudja képzelni, hogy mi történhetett a szüleimmel és velem. Talán még a repülőről sem hallott, ami lezuhant annó és amin rajta voltam a szüleim.
A gondolat menetemből a tanár zökkent ki.

Gyorsan elteltek az órák, sőt az egész hét. Ma vasárnap van, és ma délután megyünk el a nyaralóba. Gyorsan össze kell készülnöm. Előveszem a sporttáskám és elkezdem belepakolni a legfontosabb holmikat,  fogkefe, tusfürdő, törülköző stb. Gyorsan végzek ezekkel, így áttérhetünk a nem annyira fontos dolgokra, fürdőruha, több póló, több nadrág és egy egybe ruha illetve magassarkú. Nem nagy ez a táska, de valami baromi sok dolog és cuccom fér bele, elképesztő!

Hamar eltelt ez a pár óra, amíg vártam a srácokra. Nem szívesen hagyom itt egyedül a házat, de ma estére már itthon lesz Anne és Dean.  Megérkeztek értem, szóval gyorsan bezárom a bejárati ajtót és beülök Luke kocsijába.
- Mehetünk.
Jelentem ki, a sofőr indítja az autót. Alig két óra múlva ott is leszünk.

* két óra múlva*

Olyan mintha csak most indulnánk. Kiszállunk az autóból, Adam a csomagokért egy míg én kinyitom az ajtót. Át pillantok a szomszédba, egy kis busz áll az udvarba. Kíváncsi vagyok, hogy kik lehetnek azok, sosem voltak a szomszédba, vagy legalábbis mikor mi is itt voltunk. Aztán megpillantom őt és a fiú röpi csapatot.

- Á szóval Tanár úr, maga a röpi csapat edzője.
Mondom neki mosolyogva, erre ő ide jön a kerítéshez.